A hely, ami összehoz

Ez a kissé agresszívnek tűnő, kikérő mondat a mai létállapot lecsapódása is lehetne. Az úgynevezett többség kigondolja, aztán megszavazza, és az úgynevezett legkisebb pedig nemcsak hogy mind megeszi, hanem le is tolják a torkán. Nyelés közben pedig elhangzik a bűvös, Van…

Évtizedek óta folyik a harc, hogy leszokjunk a nyomdaszagú, szamárfüles, gyűrött gerincű könyvek olvasásáról. A számítástechnika már mindent kitalált, hogy megfosszon minket az esténként, félálomban hasunkra boruló könyvélménytől, de a győzelem még messze.…

„nézd mint egy kerék ami forog, szinte soha meg nem áll” Körök, körök és újra körök. Az önmagába visszatérés manapság nem divatos. A fejlődés, az állandó új, a progresszív vagy a visszatérés a múltba, annak nosztalgikus szépségeibe, ez a két út az, amit…

Szádvári Lidia filmje a Bálint Filmklubban Perlaki Tamás vezetésével. Egy idős, derűs, nagyon sokat tapasztalt ember beszélget velünk a filmvászonról, számtalan iskolát kijárt, s bármennyire idős, még mindig aktív, egy ideggondozóban orvosként kezeli nehéz helyzetbe került…

(két előadás, Horányi Attila, és Rényi András tanításait követően) Most, hogy az írott szó, a bölcselet világának értelmiségi prioritását, mind drasztikusabban kikezdi a képek univerzuma, ezzel párhuzamosan kapiskáljuk annak érzékelését is, hogy hozzáfogtunk megvakulni.…

Gondolatok György Péter sorozatáról. Többnyire ül, kezeit maga elé emelve, mintha tágítani akarná gondolatai körét, ritkán felpattan, a világhálóról filmet vetít az elején és a végén, mintegy keretbe foglalva valamit. De mit? Ez a kérdés, mely mindegyik, rá tapadó elmét…

Kol Nidré. Félelmetes szavak. A zsidó egyedfejlődésemben eleinte jelentés nélküliek. Később már azt jelentették, hogy ez az, amikor elmegyünk a Dohány elé. Még pár évvel később már be is mentünk. Újabb évek, s már a Rabbiképző. Immár benn. De csak este. Még mindig csak…