Kol Nidré. Félelmetes szavak. A zsidó egyedfejlődésemben eleinte jelentés nélküliek. Később már azt jelentették, hogy ez az, amikor elmegyünk a Dohány elé. Még pár évvel később már be is mentünk. Újabb évek, s már a Rabbiképző. Immár benn. De csak este. Még mindig csak annyi, hogy ez az a nap, amikor el kell menni zsinagógába, mert mindenki megy. Még nem értettem mindent, másnap szokásos volt minden, evés-ivás, iskola, egyetem. Jó pár évnek kellett eltelni, míg Kol Nidré és Jom Kipur tartalommal teltek, igazi félelmes nappá, az Engesztelés Napjává lettek. Ehhez tanulás, minták és nem kevés halál is kellett sajnos. Pár éve már mázkirra is maradnom kell. Pár éve már nemcsak a tömeg érdekel, a barátok, a többi zsidó. Pár éve már magamért is megyek, keresem a solitudot, a magányt a közösségem tömegében. Keresem az Istenhez nyúlás pillanatait. Kol Nidré a Frankelben, reggeli ima, Tóraolvasás, mázkir, muszáf a rabbiképzőben. Neila hol itt, hol ott, Visegrádi, Frankel…
Végigjárom az életemet. Azaz a zsidó fejlődéstörténetemet. A Chábád által kiadott Jom Kipuri imakönyv borítóján Gottlieb mester ez alábbi képe látható.
Jews Praying in the Synagogue on Yom Kippur - Maurycy Gottlieb - 1878
Már évek óta nézegettem a hosszú zsinagógában töltött órákban, s nem vettem észre, amit most nyáron Steve látatott meg velünk a kép hihetetlen igazságáról: azaz, hogy azon minden imádkozó maga Gottlieb, a művész. A múltja, a jelene, s az elképzelt jövője. Egy élet reflexiója. Kik voltunk, vagyunk, s kik leszünk vajon?
Rájöttem, Jom Kipuri canossám (bocs) is valami ilyesmi. Végigjárom azt, ami zsidóként voltam, vagyok, s keresem az utam tovább. Ki tudja merre? A „zsidó vagyok” bizonyságán túl semmi sem biztos. Bejelölöm majd, de nem azért, mert mondják, hanem mert tizenhat évesen a rabbiképzőben megszülettem zsidóként és mert hosszú évek beszélgetésein, tanulásain, tapasztalatain át megszületett a „zsidó vagyok” bennem. Annak minden további lezáratlan kérdésével és egy sor egyértelműségével is. Mégis a kérdéseimet szeretem sokkal inkább, mint bármilyen bizonyosságomat. (If a man will begin with certainties, he shall end in doubts, but if he will be content to begin with doubts, he shall end in certainties.” azaz „Ha az ember bizonyossággal kezdi, kételyekkel végzi, de ha kész lesz kételyekkel kezdeni, bizonyossággal végzi majd” Francis Bacon) És még az sem zavar, ha a nem érek el a bizonyosságokig…
Kol Nidré. Felmentés a fogadalmak alól. A kényszer alatt áttértek, a kitaszítottak ideiglenes, kicsit több, mint egynapos befogadása a közösségbe. Hogy legalább ekkor, egyszer egy évben érezzék, hogy körülöttük biztonság, elfogadás, befogadás van. Hogy egy közösség tagjai, elválaszthatatlan részei, még akkor is, ha ez csak egy nap az évből.
Oly jó lenne, ha mindenki érezné ezt, a közösség biztonságát, elfogadását, s ha ez nem csak egy napig tartana, hanem sokkal tovább.
Gmár Chátimá Tová, azaz jó pecsétet abba a bizonyos könyvbe mindenkinek!
