Ros Hásáná közeledik, ilyenkor valamilyen furcsa ihletettség száll rám, s elkezdenek foglalkoztatni azok a nagy kérdések, amik elől az év folyamán oly sokszor menekülgetek a sötét sarokba.
Néha újraolvasom a Bálint Ház misszióját, ellenőrzöm, tényleg jó felé haladunk-e, a célok, amiket kitűztünk, közelebb jutottunk-e már valamelyikhez.
Amikor meglátom a mondatot, hogy a „zsidó közösség otthona” kívánunk lenni, rendre kiver a víz. Nagy falat ez. Pláne a mi kis-nagy közösségünkben. Hogyan csináljuk ezt jól? Hogyan válhatunk valóban a közösség otthonává? Mi az a magyar zsidó közösség? Kik azok? Hány ember?
Van-e, s ha igen, miért nincs?
Kérdések, szorongás, ítélet, előítélet, értékítélet. Az ilyen, ez olyan, ezt azért, azt ezért nem szeretjük, ide azért, oda ezért nem megyünk.
Hogyan változunk? Hogyan változzunk? Jön az Új Év, reflektálni kellene, önmgunk lelkét vizsgálgatni.
Ki-ki tegye ezt, hátha megtaláljuk a válaszokat önmagunkban.
Ma, így e gondolatmenet közepette két fontos postám érkezett: Kovács András kutatásának eredményei a magyar zsidó közösségről és egy mese. Nincsenek véletlenek…
A kutatást elolvasom majd, válaszokat várva. A mesét pedig megosztom Veletek abban a reményben, hogy aki elolvassa, tudja majd, mit kell csinálnia 5772-ben.
Sáná Tová u Metuká!
Egy távoli kis faluban élt egy bölcs rabbi. Egy fiatalember fordult hozzá egyszer, segítséget kért. Elmondta, hogy a közösség, melyhez tartozik egyszer csodálatos, virágzó közösség volt. Sokan jöttek hozzájuk messziről, hogy tanuljanak és spirituálisabb életet éljenek. Sokan voltak közöttük olyanok is, akik gazdaságilag támogatták a közösség fennmaradását, amely most hanyatlóban volt.
A fiatalember megkérdezte a bölcs rabbit:
- Rabbi, valamilyen bűnt követtünk el, hogy ez történik velünk?
- Igen. – mondta a rabbi, - a nemtörődömség bűnét.
- És az miben áll? – kérdezte a fiatalember kíváncsian.
- Közöttetek él a Messiás. De nem jöttetek rá, mert mindennapi embernek álcázza magát. – és ezekkel a szavakkal a rabbi elbúcsúzott a fiatalembertől, aki elindult hazafelé.
Ahogy ballagott haza, azon gondolkodott, ki lehet közülük a Messiás?
A régi jóbarát Slomo? Vagy Dávid, a szomszéd? Lehet, hogy a zsinagóga samesza az? Valójában bármelyikük lehet, önmagát is beleértve. Igaz, sok hibát talált saját magában, de mindenkinek voltak hibái. Lehet, hogy ezek a Messiás álcájának voltak részei?
Amikor végül hazaért, a fiatalember összehívta a közösség összes tagját és elmondta nekik, hogy mi történt. Mindannyian csodálkozva hallgatták és rögtön találgatni kezdtek, ki lehet közülük a Messiás.
Persze nem jöttek rá.
Ettől a naptól kezdve a legnagyobb tisztelettel és odafigyeléssel fordultak egymás felé, szeretettel és kedvességgel.
Bármelyikük lehetett a Messiás.
Néhány hónap múlva, a közösség visszanyerte a jó hírnevét. Napról napra többen jöttek imádkozni, tanulni, együtt lenni, együtt dolgozni. Híresek lettek szent életükről.
